Rántott borjúláb hasábburgonyával és tartármártással

Csak ínyenceknek

Régi szerelmem, a rántott sertésköröm nagytestvére, mely a híreszteléseket beigazolva felülmúlja azt. A beszerzése nem egyszerű, de szó szerint „szerezni” és néha rábukkanni lehet. Én ma a Metro áruházban barangolva leltem erre a csemegére. Percekig tépelődtem: vegyem, vagy sem. Amint látjátok, vettem!!! Kilója úgy 1000 Ft körül volt. Egy láb 1,3 kg-ot nyomott. Szép nagy pracli. Boldogan és éhesen (mely elkészültéig még kétszer ettem) hazaérkeztem és nekiláttam az elkészítésének:

Valójában itt kezdődik a recept, a többi hanta!

Fogtam 2 db borjúlábat, összesen 2,6 kg súlyban, majd saját tulajdonú gázlámpámmal megperzseltem. Utána alaposan megmostam és nagy késsel a középső ízületnél, keresztben elvágtam. Behajítottam egy óriási edénybe és nem viccelek, 300 percig főztem jó sós vízben. Az pontosan 5 óra volt. (A sót ne sajnáld, tényleg jó sós legyen, mert akkor lesz a láb is elég sós!) Kemény volt, de megéri. Vigyázz, ne éhesen állj neki!

A megfőtt lábakat kitettem tányérra és lecsontoztam. A csontokat eldobtam és a hús-ín-bőr anyagot tenyérnyi lepényekre daraboltam. 

Miután kihűlt, hagyományosan kipaníroztam és bő olajban kisütöttem. Amint látható, hasábburgonyával tálaltam magamnak –ugyanis ebben a házban senki nem szereti ezt a lakomát rajtam kívül-, melyet megszórtam aprított petrezselyemmel és tartárt adagoltam mellé. Úgynevezett éttermekben a párolt rizst tukmálják.

Nyugi. Tényleg ezt vacsoráztam ma este nyolckor az egészséges és reformtáplálkozás jegyében, de az alábbi adagban és összeállításban.

Ha van időd, szereted az ilyen izéket és elszánt vagy, akkor vágj bele!